Digitális világ vs. hagyományos levelezés

A minap épp egy nagyon érdekes könyvet olvastam arról, hogy a digitális világ és a mai modern technika nemcsak az előnyünkre válhat és könnyebbé teheti a dolgainkat, hanem éppen fordítva, még ellenünk is „dolgozhat”.

Elég, ha a mobiltelefonra gondolunk, mert a benne lévő SIM kártya alapján, amennyiben a telefonban benne van az akkumulátor, meg lehet határozni egy személy tartózkodási helyét. Gondolhatunk továbbá a chip-pel ellátott bankkártyára, amely szintén be tudja azonosítani a tartózkodási helyünket. És akkor már nem is beszélve az autópálya matricákról, a beépített kamerákról az utakon, amely az autónkat figyeli, a térfigyelő kamerákról, a banki kamerákról, a törzsvásárlói szintén chip-pel ellátott kártyákról, stb. Ezen információk alapján eléggé kimerítően meg lehet figyelni valakit, a vásárlási szokásait, azt, hogy merre jár, mi az érdeklődési köre, stb.

Nem is említve a netes, webes szokásainkat, a közösségi oldalakon való jelenlétet, az állandó posztolásokat, stb. Nemhiába mondják, hogy mindent kiteregetni a neten veszélyes. És itt nemcsak a betörésekre gondolunk, mikor mindenki tudja, hogy XY hol nyaral, kivel és meddig, mikor üres a lakás.

Igazából, ha a fantáziánkat kicsit szabadon engedjük (vagy nem is kell annyira?), akkor történhetnek komolyabb bűncselekmények is. Pl. a személyiség-lopás, a személyi adatainkkal történő visszaélés. Vagy továbbmegyek, ha már annyi mindent tudnak rólunk, akkor akár egy bűntény elkövetését is könnyedén ránk foghatják. Nos, én erről olvastam épp a minap, hogy annyira támaszkodunk, alapozunk és hitelt adunk a digitális formában tárolt információknak, hogy fel sem merül a fejekben, hogy azokat meg is lehet hamisítani. Igaz, topon kell lenni hozzá az informatikában, de miért ne?

Úgyhogy annyira nem kell sietni előre, mert nem biztos, hogy ez amúgy jó dolog. Megmaradhatunk a papírnál, a tollnál, a zsebnotesznál, a hagyományos levelezésnél (pl. a hivatalos papírforma még mindig a hagyományos levél, főleg a hivatalos ügyekben), mert néha jók a régi dolgok. Abban is biztos vagyok, hogy hiába készülnek naponta százával a fotók a telefonon, azokat az adott pillanatnál már senki nem nézegeti tovább, főleg azután nem, miután már posztolta a közösségi oldalakon. Ezzel szemben egy régi fényképalbumot szívesen elővesz az ember, nézegeti, nosztalgiázik.

Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy térjünk vissza a hagyományos levelezéshez, ne írjunk e-maileket, sms-eket. Mindössze korai lenne még letenni a hagyományos papírformátumról, sutba vágni a postaládánkat, mert nincs már rá szükség. Még Nyugaton sem álltak át 100 százalékban a digitális formára, nemhogy nálunk! Akik sietnének előre, azok kicsit lassítsanak le és vegyék észre, hogy van itt még lemaradás! Még nem tartunk ott.

És ez, lehet, hogy nem is baj….